Nem csak az emberek, de a kutyák, macskák, egerek, patkányok, madarak, sőt, még a kígyók is naponta többször ásítanak. Az emberek több ezer éve próbálják feltárni ennek az okát, az elmúlt években tudományos kutatások is foglalkoztak a témával.

[wp_ad_camp_1]

Amikor az ember ásít, a hatalmas állkapocs izmok megfeszülése növeli a vér áramlását a fejbe, a nyakba, az arcba és a gerincvelő folyadékot lefelé, az agytól távolabb irányítja. Az ásítás során a nagy mennyiségű levegő hatására együtt dolgozik az orrüreg és a szájüreg valamennyi része is.

Több elmélet létezik azzal kapcsolatban, hogy miért ásítunk. Az egyik szerint ezáltal növekszik a vér oxigén szintje, miközben a szén-dioxidé csökken. Ugyanakkor erre semmilyen tudományos bizonyíték nincs, sőt, egy 1987-es tanulmány szerint a szén-dioxid szintje az ásítás során inkább emelkedett. A tudósok ebből azt a következtetést vonták le, hogy az ásításnak semmi köze nincs a vér oxigén szintjéhez.

A másik teória szerint az ásítás segíti a tudat felébresztését, az éberség állapotába hoz. Ezt támasztják alá a kísérletek, melyek a neurotranszmitterek és endokrin hormon mennyiségében tapasztalták változást ásítás közben. A harmadik nézet szerint az agy hőmérsékletének csökkenését segítik elő, ami nem is alaptalan annak ismeretében, hogy ezt az anyagcsere, a hőmérséklet és a véráramlás sebessége befolyásolja.

Ezt egy kísérletben bizonyították is, ugyanakkor egyéb tényezők, pl. a külső hőmérséklet szerepét is megállapították. Hogy pontosan miért ásítunk, tehát még a tudomány számára sem pontosan megfejthető.